Ki ne ismerné A kis hableány történetét. Vagyis, várjunk csak. Ki ismeri a szomorú sorsú sellő valódi történetét? Ez utóbbiak valószínűleg jóval kevesebben vannak. Walt Disney térhódítása óta ugyanis eléggé megváltoztak a régi, klasszikus mesék. Nem mondom, hogy eltorzultak, mert ez a negatív jelző nem minden esetben állja meg a helyét, de azért…
Az adaptációk korát éljük. Nincs új a nap alatt (dehogy nincs), de tömegével akadnak olyan régi mesék, melyek mondanivalója ma is érvényes. De a mai befogadó már másmilyen – egy kis csavarral, változtatással fel lehet frissíteni az alaptörténetet. Így aztán az eredeti verziók apránként feledésbe merülnek, de újbóli felbukkanásuk új színt ad a mesének. Ez történt most a Hatszín Teátrumban is. Szabó Attila úgy írta át A kis hableányt, hogy valójában visszatért az eredeti meséhez. Az Aranyszamár Színház pedig az új dramaturgiának megfelelően igen jól megoldott színpadi verziót tálal.
A főszereplő hableány megment egy fuldokló királyfit, beleszeret, és onnantól kezdve ember szeretne lenni. A kívánságot teljesítheti a boszorka, ennek azonban ára van. A hableányka vállalja a kockázatot. De a királyfi mást választ menyasszonyának, a szépséges sellő pedig tajtékká válik, majd csillag lesz belőle.
A Jókai utcai kis hableány története szívfacsaró (Andersen minden meséje végtelenül szomorú) ötletesen, színesen megjelenítve. A színpad középpontjában egy sokféleképpen forgatható szerkezet (a cirkuszban használatos nevén karusszel) áll, melynek különböző felületei válnak tengerré, mélységgé, szárazfölddé a bábelőadás során.
A történetmondás (narráció) a bábszínészek feladata – tehát hol előbújnak a bábok mellől, hol visszalépnek bábmozgatókká, és a szereplők hangján szólalnak meg. Ezt a ki-belépkedést segítik az egymással harmonizáló színek, fények, bábok, a művészek játéka bevonja a nézőt a mesébe. A közönség – legalábbis az a része, melynek az előadás való – tátott szájjal figyel. A szülőnek azonban fontos végiggondolnia, hogy a darab nem óvodásoknak szól. Ötéves kor alatt nem ajánlható, kisiskolásoknak annál inkább. Ők ugyanis – akarják, nem akarják – lassanként már szembesülnek a valósággal, hogy nem minden történet vége jó. Az életben is előfordul, hogy valami elszomorítja az embert. Megesik, hogy nincs jó döntés, vagy éppen rosszul döntünk, és vállalnunk kell ennek következményeit.A történetet időnként zene (Bakos Árpád) és ének kíséri, a rendező Bartal Kiss Rita minden eszközt felhasznál, hogy a gyermekek jól szórakozzanak, az egyórás, szünet nélküli előadás minden perce lekösse őket. Jól tudja, hogy a gyermekek türelme pont ennyire van kalibrálva.
Fotók: Lakos Gábor/Hatszín Teátrum
Andersen, Szabó Árpád: A kis hableány
Dramaturg: Szabó Attila
Rendező, báb- és látványtervező: Bartal Kiss Rita
Zeneszerző: Bakos Árpád
Kivitelező: Nagy Kovács Géza
Színészek: Baranyai Anita, Erdei Gergő, Érsek-Csanádi Gyöngyi
Hatszín Teátrum
1066 Budapest, Jókai u. 6.
Megjelent az Olvass Bele! kultúrakirakatban
