Locspocs, a tengeri szörny valójában egyáltalán nem rémisztő. A nevével ellentétben teljesen szelíd címszereplő törzsvendége, oszlopos tagja a Kolibrinek. Ugyanis amikor a színház harminc (!) évvel ezelőtt megnyitott, elsőként Bringsvaerd mesejátékát (Locspocs és a bolygó hollandi, 1992) vitték színre.
A szörnyet akkor még Török Ági személyesítette meg, aki ebben az előadásban a „zöld uborka” édesanyját játssza, míg a második mese (Locspocs, a kis tengeri szörny, 2007) főhősét Ruszina Szabolcs alakította, ő most a japán sárkányok egyik katonája. (A nagyon élvezetes színpadi változatot és a dalszövegeket Horváth Péter írta.) Ez a változó állandóság gyereknek (és felnőttnek) egyszerre izgalmas és családias szórakozás. Szeretjük ezt a kedves, kiszámítható közeget, ahol gyerekek élvezettel ismerik fel a már ismerős színészeket újabb szerepeikben.
A darab története ezúttal az elfogadás körül forog. A zöld szörnyecske ugyanis teljesen belehabarodott egy szép piros sárkánylányba. A messzi Japánban élő tűzokádó család természetesen nem örül a fiatalok egymás iránti lángolásának (bár ez főleg sárkányka részéről tapasztalható), ahogy a zöld uborkacsalád sem. (Ne legyünk okoskodók: a tengeri uborkának sincsen uszonya, mégis szereti valaki…)
Aztán apránként kiderül, hogy az ellenség ugyanolyan finom pogácsát tud sütni, mint amilyenre az éhes sárkánykatonák vágynak, és az is, hogy a szerelem nem ismer határokat. Vagyis minek hadakozni, ha boldogok is lehetnénk. Ez a tanulság most különösen aktuális.
De a darab mondanivalóján túl roppant fontosak a külsőségek. Alátámasztja ezt gyerekem véleménye is, aki a kérdésemre, a darabban mi tetszett legjobban, azt felelte: a jelmezek. Orosz Klaudia díszlete és kiváltképp a jelmezei elképesztően ötletesek: kifejezők és látványosak.
Novák János zenéje – nem először – igen sokszínű, a színészek énekhangja kifogástalan, a rímes szövegek jól érthetők. (Említett gyermekeim két hét elteltével is éneklik az egyik dalt.) Az előadás hangszerelésében kiemelt szerep jut a hárfának, szelíd muzsikája hagyja érvényesülni Locspocs (Nizsai Dániel) és Hamayoko (Nyirkó Krisztina) kellemes hangját.
A gyerekek figyelmét egyszerre köti le a tánc, a zene, a színek, a fények – és mindezek együtt, szinte észrevétlenül építik be a legfiatalabbak szívébe, hogy az ellenségeskedésnél sokkal vonzóbb gondolat a másik, tőlem sokban különböző lény – vagyis ember – elfogadása. Legalábbis reméljük.
A hangszerek közvetlenül a gyermekek előtt, a színpad szélén szólalnak meg. Persze a kolibri méretű színházban máshol el sem férnének, de ez a személyesebb találkozás még hangszertanulásra is csábíthatja a mesejáték nézőit.
Novák János rendezése megszokottan magas színvonalú, a társulat a gyerekközönséget komolyan veszi, akárcsak a szüleiket. Ajánlásuk szerint 4-8 éves gyermekeket várnak, főképp nekik szól az élmény, és persze a ma kiemelkedően fontos mondanivaló is.
Azt ajánlom, hogy aki locspocsozna, idejekorán szerezze be jegyét, mert a Kolibri minden korcsoportban nagggyon népszerű. Persze nem véletlenül.
Fotók: Éltető Anna
Tor Åge Bringsvaerd, Horváth Péter, Novák János:
Locspocs és a sárkánylány
Kolibri Színház
(1061 Budapest, VI. Jókai tér 10.)
Rendező: Novák János
Fordította: Kozák Katalin
Részletek, szereposztás és jegyvásárlás
Eredeti megjelenés: Olvassbele.com
https://olvassbele.com/2022/04/11/jubilalo-szornyecskek-bringsvaerd-horvath-novak-locspocs-es-a-sarkanylany-kolibri-szinhaz/
