Leírás
Clarry és a bátyja, Peter a nagyszüleik cornwalli házában töltik a nyarakat ellenállhatatlan unokatestvérük, Rupert társaságában.
Csakhogy megszokott életükre hamarosan egy szörnyű háború árnyéka vetül – és amikor Rupert beáll katonának és kimegy a frontra, Clarry úgy érzi, hogy a pacsirtadaltól hangos nyarak örökre véget értek.
De túléli-e a család ezt a rettenetes háborút?
A Costa “év gyerekkönyve” díj nyertese 2008-ban.
Hamarosan látjuk egymást – így búcsúzik leveleiben Rupert, aki tizenkilenc évesen már a fronton harcol az első világháborúban. A történelemhez emberi történeteken keresztül tudnak a gyerekek kapcsolódni, ezért fontosak azok a gyerekregények, amelyek közelebb visznek a múlthoz.
Hilary McKay elismert írónő, számos díjat nyert el, többek között a Guardian gyermekirodalmi díját és a Whitbread- (újabb nevén: Costa-) díjat. Botanikát és zoológiát tanult a St. Andrews Egyetemen, és biokémikusként dolgozott, de idővel annyira vonzani kezdte az írás, hogy főállású író lett. Így ír a regény hátteréről:
„Peter, Clarry és Vanessa, Simon, a Csontos, Rupert, Mrs. Morgan, Violet és Miss Vane, Mr. King, az ószeres – mind megelevenedtek, míg a könyvet írtam, talán mert a világuk valódi volt. A regény a huszadik század elején kezdődik, 1902-ben. Viktória királynő nemrég meghalt. Már vannak kerékpárok (bár főleg a fiúk és férfiak használják), gőzmozdonyok, néhány autó és sok-sok ló. Nincsenek még repülők vagy antibiotikum, még nem mászták meg a Mount Everestet, és a Déli sarkot sem fedezték fel. Nincs műanyag. Einstein nekilát, hogy kidolgozza relativitás-elméletét, de erről még senki sem tud. Talán nem is baj: a közvélemény még épp, hogy megemésztette Charles Darwin elméletét az evolúcióról. Az emberek könyveket olvasnak, és csak az járhat iskolába, aki fizet érte (persze főleg fiúk). A szegény gyerekek kilenc-, tízévesen hagyják abba az iskolát. Clarry és Vanessa szerencsések, hogy iskolába járhatnak.
A könyv második fele az első világháborúban játszódik. Ez a szörnyű háború 1914-ben kezdődött, és 1918-ig tartott. Sok család küldte a harcmezőre a fiait. Simon és Rupert a nyugati fronton harcoltak, ahol négymillió férfi és több mint egymillió ló pusztult el. Tizenkilenc év alatt senkit sem hívtak be, de ezt a szabályt könnyen kijátszották. Simon tizennyolc éves korában megy Franciaországba, de van, aki még fiatalabb. Tizenhárom, tizennégy éves fiúk is harcoltak a fronton. Míg a férfiak a háborúban voltak, valakinek dolgoznia kellett: így kaptak a lányok és nők esélyt, hogy megmutassák, mi mindent érhetnek el. Fegyvereket készítettek, vonatot, buszt, villamost vezettek, gazdálkodtak, kórházakban, gyárakban és irodákban dolgoztak.
Írás közben segít, ha néhány korabeli tárgy van körülöttem. Ezért tartottam az íróasztalomon Clarry aranyérméjét, Peter csillagászati könyvét és a kollégium krikettházának kulcsát.”
