A fiatal író gyerekkrimi sorozatának első darabját olvashatjuk – nagy izgalommal. Nem elírás, tényleg nemcsak a hallgatóság lelkesedik a soron következő fejezetekért, hanem a felolvasó is.
Pötyi és Pepita barátnők, egy osztályba járnak. A két kislány kalandja egy, a felnőttek által, célzatosan számukra kitervelt rejtély, aminek ők lesznek a kinyomozói, megfejtői. Kulcsot találnak az utcán, amelyhez meg kell keresniük a zárat, vagyis a ládikót, amit ez a kulcs nyit. A nem túl hosszú történet hét fejezetének során végül minden kiderül, és mindenki boldog.
Kertész Edina az éppen olvasni tanuló célközönséget szólítja meg, ezért a fejezetek rövidek, a történet fordulatos, izgalmas, jól olvasható, szókincse igényes. A kiadó nagy figyelmet fordított a megjelenítésre, a tagolásra, a szöveg betűméretére. Sikerült jól eltalálni az arányokat, a könyv is pont illeszkedik a kis gyerekkezekbe. Látszik, hogy az író gyakorlott meseolvasó anya, aki az esti kötelező körök során nemcsak saját stílusát alkotta meg, de megjegyezte a gyermekek igényeinek is minden részletét.
Cukorkás bolt, hógömb, majom, vágyott kiskutya, bűbájok, rengeteg szerethető apróság, a közönségnek nem lehet hiányérzete. A gyerekek több kötetre osztott várakoztatása is jó ötlet, és persze segítség is az elfoglalt szerzőnek. A sorozat következő epizódjai közt eltelt időben újraizgulhatók a régebbi részek. Jelenleg két újabb kötet kapható A zenélő doboz és Az álszakáll címűek, és természetesen ezek önállóan is élvezhetők. Nagyon jó – olvasásra ráhangoló, betűket megszerettető – kis mesék ezek, ugyanakkor a hat év körülieknek (ha történetesen még nem tanultak volna meg olvasni öntevékenyen) tetszeni fog felolvasva is.
És ami számomra is nagyon fontos: nincs a mesében félelemkeltő elem, szereplő. Mint a példa mutatja, nem muszáj mindig egy gonoszt (negatív hőst) is belegyömöszölni a mesébe, anélkül is működhet a történet.
A könyvet Horváth Mónika illusztrálta, nagyon szerényen. Elsősorban kisiskolásoknak szól a mese, és bár lehet, hogy a kis olvasók még várnák a sok színes rajzot, de ebben a korban már muszáj nagyosodni. Amiben az is benne van, hogy kezdjenek csak ráhagyatkozni a saját képzeletükre. Lehetne több a kép, de jó így is.
Szülőtársaim, remélem, fölvettétek a karácsonyi listára A rejtélyes kulcsot. (De ha nem, még utólag sem késő.) Mert könyvből sosem elég, pláne egy hosszú téli szünet alatt.
