Nem reprezentatív statisztikám alapján (ismerős anyukák) Bors nénit általában azok a családok nézik meg, ahol a szülők is ismerik a mesét. (Létezik egyáltalán ember, aki nem ismeri?) 1978 óta láthatjuk színpadon, tévében; ő az a kedves nagymama, akinek említésekor azonnal valamelyik legendás színésznő jelenik meg a szemünk előtt, jelmezbe bújva. Kinek Dayka Margit, kinekMolnár Piroska, a szerencsések mindkettőjüket láthatták.
Igazán különleges előadásban lehet részünk a Kolibri színpada előtt és nem csak ott. A mese már az előtérben kezdődik, ahol megismerkedünk a zenészekkel meg a porondmesterrel – aktuálisan Fehér Dani, bár a színlapon csak Novák János neve van feltüntetve –, aki beavatja a gyerekeket a születésnapi titokba, a dalokba, és már az első negyedórában belerepíti a gyerekeket a történetbe.
Attól kezdve már cinkosok a nézők, és ez kitart egészen a darab végéig. Tömény, interaktív mesejátékba csöppenünk, ahol a kis nézők figyelme szünet nélkül kitart több mint másfél órán át.
Bors nénit – aki természetesen most is Molnár Piroska – mindenki szereti, és mindenki szeretné felköszönteni a nyolcvanadik születésnapja alkalmából. De jaj, hová tűntek a futóbabok? Hogy történhet ilyesmi ezen a jeles napon? Először is meg kell keresni hová csavarogtak el a vásott paszulyok, majd a további kalamajkákat is át kell vészelni, hogy végül kedves énekkel köszönthessük mindenki nagymamáját. Titilla (Ruszina Szabolcs) a főkolompos, ő Bors néni macskája, az ő társa az ünnepi készülődésben Lackó (Megyes Melinda). És ki ne hagyjam a nézőket sem, akik közül a legbátrabbak a színpadon is részt vehetnek a kalandokban.
Nemes Nagy Ágnes meséjét több mint húsz éve rendezte meg Novák János – állítólag hosszas győzködés után. Szerencsére győzött a rábeszélés, hogy Dayka Margit nélkül ugyan, de a mai gyerekeknek is látniuk kell ezt az előadást, a régi film nem adja vissza a színpadi hangulatot. Kevesen tudják, hogy Bors néni létező személy volt, a költő-író házvezetőnőjéről, Bors Józsefnéról mintázta a történet főszereplőjét.
A díszlet java része állandó, az évek alatt sem változott – ház, tetőtér, konyha, ilyesmik – nem is fontos igazán. Elvész a fontossága a mozgásban, ugyanis a társaság hol a hátunk mögött, hol a fejünk felett, hol pedig mellettünk tűnik fel; a néző fejcsavargatása a program része. A jelmezek egyszerűek, a zenészek és az élő zene (Bornai Szilveszter, Friedrich Károly, Bágyi Balázs, Tóth Tamás) izgalmas és élvezetes, amelyet láthatóan a színjátszók (a főszereplők mellett a Kolibri Színház stúdiós növendékei) is élveznek.
Ez itt jobbra, kérem, egy Titilla nevű macska (Ruszina Szabolcs)
Az előadás ott ér véget, ahol kezdődött, az előtérben. Búcsúzásképpen a gyerekek rajzolhatnak valamit, és átadhatják Bors néninek, aki kötényébe rejti az alkotásokat, s közben igyekszik minden gyerekhez egy-két kedves szót is szólni. A kicsik pedig le vannak nyűgözve. Testközelből újra találkozhatnak vele, a többi színésszel, a zenészekkel, és ha végül sikerül kirángatni őket a színházból, rákezdenek a könyörgésre, hogy mikor jövünk legközelebb.
Bors néni születésnapja: örök. Most is ugyanolyan kedves és szórakoztató, mint a mi gyerekkorunkban – amikor még nem voltunk szülők.
Fotók: Szlovák Judit
